2009. december 1., kedd

A baba fejlődése



Az átfordulás
Amint a baba képessé válik megtartani a fejét és már kezdi megtanulni, hogyan maradjon ülve egyedül, eljön az ideje az első átfordulásnak is. Gyakorlatilag meg fogja tanulni, hogyan forduljon át önállóan a hátáról a hasára, majd vissza. Ennek az új tudományának a segítségével felfedezi a helyváltoztatás örömét is. Az első átfordulá kivitelezésére ösztönzőleg hathat egy távolabb levő játék, vagy akár maga a szülő.

Mikor kezd el kifejlődni ez a képesség?

Esetlegesen a baba már 2-3 hónaposan képes lehet átfordulni a hasáról a hátára, viszont a hátfekvésből a hasra forduláshoz erősebb nyak és karizmokra van szükség. Ezt a szükséges fizikai erőt pedig úgy 5-6 hónapos korára éri el a baba.
Hogyan fejlődik ki?

A 3 hónapos babák, ha a hasukra fektetjük őket, már mini fekvőtámaszokat gyártanak. Ez nagyon jó tréning nekik a karok megerősítéséhez, ami elengedhetetlenül szükséges lesz majd az átforduláshoz.

5 hónaposan már olyan szinten megerősödik a baba, hogy képes teljesen kinyomni magát hason fekvésből, olyan homorítással, hogy a mellkasa nem éri a talajt. 6 hónapos korára, annyira megedzi a kis izmait, hogy teljesen készen fog állni az átfordulásra. Igaz, a leggyakrabban a hasukról fordulnak át először a hátukra, de a fordítottja is előfordulhat, és az is teljesen normálisnak számít. Az első átfordulás nagy örömet okoz mindenkinek, beleértve a babát is.

Sok baba első közlekedési módja lesz az átfordulás, míg mások kihagyják a portyázásnak ezt a módját és az ülés, csúszás, mászás sorrendet fogják preferálni. Addig, amíg a kicsi folyamatosan új dolgokat sajátít el, és érdeklődést mutat a környezetének a felfedezésére, csöppet sem kell aggódni, ha nem követi a fent említett sorrendeket.
Mi lesz a következő?

A baba az átfordulások segítségével fejleszti és erősíti a láb, nyak, hát és a kar izmait. Ezekre az izmokra nagy szüksége lesz majd az önálló üléshez és a mászáshoz. A legtöbb baba 6-7 hónaposan lesz képes először felülni egyedül, a mászás csak ezután fog következni egy kicsivel később.
Miben segíthet a szülő?

Játékosan lehet ösztönözni a babát új képességének a használatára. Helyezzünk a látóterébe, el nem érhető távolságra valamilyen feltűnő színű játékot, vagy feküdjünk le mellé, kicsit távolabb, és figyeljük meg, hogy közelebb próbál-e kerülni átfordulásokkal.

Mindig dicsérjük meg és mosolyogjunk rá, ha próbálkozik.

3 hónapos korig nem jellemző, hogy a baba átforduljon, de a biztonság kedvéért, mindig tegyük az egyik kezünket a dereka alá pelenkacsere alkalmával. Soha ne hagyjuk a babát őrizetlenül ágyon, vagy más magas bútoron, még az újszülöttet se! Nem lenne kellemes élmény az első átfordulás után az orvosnál kikötni.
Mikor kezdjünk el aggódni?

Ha a baba 6 hónapos koráig nem képes átfordulni, és más módon sem igyekszik helyet változtatni, felfedezni a környezetét, mindenképp beszéljük meg ezt az orvossal. A babák nagyon eltérően fejlődnek, némelyek sokkal hamarabb átfordulnak, mint az átlag, míg mások ezt a lépcsőt egyszerűen kihagyják. Az viszont baj, ha a kicsi nem halad tovább az ülés és a csúszás-mászás felé vezető úton. Tartsuk észben, hogy a koraszülött babák az összes fejlődési szintet később érik el. Szocializálódás
Hogyan tanulja meg a baba a többi emberrel való kapcsolatát? Mikor kezd el barátkozni? Valójában ezek mind veletek, a szülőkkel kezdődnek. Ti vagytok gyermeketek első játszótársai, ti vagytok a legfontosabb emberek az életében. Felvillanyozza őt,ha meghallja a hangotokat, ha látja az arcotokat és ha megérintitek egymást.Segítségetekkel gyermeketek megismeri a többi embert is, és elkezdi élvezni mások társaságát is. Ez a gyermek szociális fejlődésének a kezdete.
Mikor veszi kezdetét e folyamat?


A születése pillanatától a kisbaba reagál környezetére, embertársaira. A baba első életévét elsősorban a tárgyakkal való manipulálás, a különböző mozgásformák elsajátítása, ill. egyéb képességeinek fejlesztése tölti ki. Előbbiek miatt a konkrét értelemben vett szocializáció egyelőre háttérbe szorul.

Úgy 2 éves kora körül, a baba kezdi észrevenni nem csak a felnőtt, de a gyerek társak jelenlétét is, ám egymással még nem, csupán egymás mellett tevékenykednek. Amint a többi képesség kifejlődésével, a szocializálódással is vele járnak a kísérletezgetések és a hibák tömkelegei, és így addig csiszolódik, amíg a gyermektársadalom értékes tagjává nem válik. Eleinte nem lesz hajlandó megosztani a játékait sem a többiekkel, de ahogy lassanként megtanulja beleérezni magát mások helyzetébe, egyre jobb játszópajtás válik belőle. 3 éves korára már egyre könnyebben szerez barátokat.
A fejlődés szakaszai
1 hónaposan:

A baba alapvetően társasági lény. Szereti, ha megérintik, ha hordozzák, ha rámosolyognak, gügyögnek hozzá. Az első hónap folyamán elkezd arcokat vágni. Imádja nézni a felnőttek arcát, számára a szülő a legérdekesebb lény a világon.
3 hónaposan:

Mostanra a baba az ébrenlét idejét a körülötte történő dolgok megfigyelésével tölti. Ilyenkor eshet meg az első átfutó mosoly emlékezetes pillanata is. Hamarosan folyamatos lesz a mosolygással kommunikálás, amikor is küld egy–egy mosolyt felénk gurgulázással kombinálva és várja a reakciónkat.
4 hónaposan:

A baba nyitottá válik az idegenek felé, esetleg kisebb sikollyal üdvözlik az új arcokat. Ugyanakkor senki sem ér fel anyával és az apával. Számunkra tartogatja a legnagyszerűbb, legkedvesebb reagálásait, annak biztos jeleként, hogy számára mi vagyunk a legkedvesebbek.
7 hónaposan:

Ilyen korban még túlságosan el vannak foglalva az egyéb képességeik gyakorlásával, fejlesztésével ahhoz, hogy valóban játszótársává váljanak más gyerekeknek. Ha két ilyen korú gyermeket ültetünk egymás mellé játékok közé, többnyire eljátszogatnak magukban, egymás mellett ülve, és nem foglalkoznak a másikkal.

Amint mobilabbá válik a kicsi, elkezd érdeklődni a többi gyermek iránt is. Egyelőre a reakció kimerül egy mosolyban, felé nyúlásban, vagy egymás hangjelzéseinek ismétlésében.

Továbbra is a közeli családtagokat részesítik előnyben. Esetleg elkezdenek félni az idegenektől, vagy elválasztási félelemmel küzdenek. Előbbiek miatt nem tanácsos ebben a korban idegenekre (pl: babysitterre) bízni, hiszen még nagyon erősen ragaszkodik a pici hozzánk.
12 hónaposan:

Egy éves kora körül a baba antiszociális tüneteket mutathat – pl., elkezd sírni, ha magára hagyjuk, vagy ha más veszi fel, rajtunk kívül. Sok gyermek éli át az ún. szeparációs (elválasztási) félelmet, amely 10 és 18 hónaposan csúcsosodik ki. A kicsi csak és kizárólag a szüleit hajlandó elfogadni, és aggodalom tölti el, ha nem vagyunk a közelében. Csak a jelenlétünk képes többnyire megnyugtatni.
13-tól 26 hónaposig:

A most már totyogó kisbaba elkezd érdeklődni a világ iránt, különösen a hozzá fűződő viszonya alapján. Ahogy megtanul beszélni, kommunikálni másokkal, megtanul barátkozni is. Felfedezi más gyermekek társaságát kortól, nemtől függetlenül. 1 és 2 éves kor között a kicsi meglehetősen félti a játékait, mondhatni irigy, annak ellenére, hogy a szülők igyekeznek jószívűségre nevelni. Feltűnhet, hogy hosszasan figyelik kis barátaik tevékenységét és utánozzák is őket (párhuzamos szemlélődés). Egy idő után kezd öntudatára ébredni, elkezd harcolni a függetlenségéért, és bizonyításképpen nem hajlandó az utcán megfogni a kezünket, vagy dührohamot kap, ha valamit nem engedünk meg neki, amit a fejébe vesz.
24-től 36 hónaposig:

2 és 3 éves kor között a gyermek kissé én központúvá válik. Nem foglalkozik túlságosan mások érzelmeivel. Gondolkozásának jellemző vezérfonala, hogy mindenki vele érezzen együtt. Nem kell megijedni ettől a jelenségtől. Idővel majd megtanulja, hogyan ossza meg érzéseit másokkal és teljesen megváltozik a viselkedése. Erre az időszakra jellemző a barátságok kialakulása.
És a folytatás...

Ahogyan nő a kisgyermek, egyre jobban vonzódik mások, elsősorban gyermekek társaságához. Egyre többet tanul meg arról, hogyan reagáljon bizonyos helyzetekre, és a játszótársakban egyre nagyobb örömét leli. Különleges, örökké tartó barátságok születhetnek ebben a korban.

A szülő szerepe

Töltsünk minél több időt a babával az első hónapokban. Szeretni fogja a figyelmünket, és élvezettel sajátítja el az arckifejezéseket, gesztusokat. Hívjunk barátokat, nagyszülőket vendégségbe. A baba nagyon szereti a látogatókat, kortól függetlenül, különösen, ha körberajongják.

Ne aggódjunk, ha a kicsi eleinte húzódozik az idegenektől, 7 hónapos kor táján ez normális jelenség.

Ha a kicsi sírni kezd, amikor a rokonok ölbe veszik, vegyük vissza, amíg újra megnyugszik. Beszélgessünk hozzá, játsszunk vele, miközben közel állunk az említett személyhez. Lassan próbáljuk meg újra átadni a picit. Ha újra sírni kezd, vegyük vissza és próbálkozzunk kicsit később.

Ha nem is tudunk állandóan a baba látóterében lenni, azért rendszeres időközönként jelenjünk meg előtte, tudatosítsuk benne, hogy "nem vesztünk el", állandóan a közelében vagyunk.

A kis totyogókra nagyon jó hatással van a kicsit nagyobb gyermekek társasága. Próbáljunk játszótársakat szervezni a kicsinek, ha vannak kisgyermekek a rokonságban, rendszeresen járjunk velük össze!

Még ha az önzőség teljesen természetes is 2-3 évesen, nem lehet elégszer hangsúlyozni a helyes viselkedési minta jelentőségét. A jelenlétében különösen hallhatóan használjuk a „kérem szépen” és a „köszönöm” kifejezéseket, dicsérjük a jól elvégzett feladatok végrehajtóit. Látványosan kínáljunk meg másokat is az édességünkből, adjuk kölcsön az újságot. Igyekezzünk gyerektársaságba vinni a kicsit. Hamarosan megtanulja, hogyan szerezzen magának kis barátokat.
Mi adhat okot aggódásra?

Ha a baba nem mutat semmilyen érdeklődést mások iránt rajtunk kívül egy éves koráig, hiába próbálkozunk, vagy ha még velünk sem lép kontaktusba. Ebben az eseteben beszéljünk gyerekorvossal.

Ha az 1 és 3 év közötti kicsi különösen barátságtalanná válik a többi gyermekkel szemben, és nagyon irigy a játékaira. (Megüti a játszótársait, esetleg karmol, harap.)

Ha túlzottan agresszív, képtelen úgy játszani a többi gyermekkel, hogy ne ütné, harapná, lökdösné meg őket, szintén szükségessé válhat a gyermekorvos felkeresése. (Az ilyen durva viselkedések gyakran valamilyen félelem vagy bizonytalanság érzet következményeként lépnek fel.) Minden gyermek barátságtalan néha, de a huzamosan fennálló agresszivitás szokatlan, nem természetes jelenség. A fogás
A manipuláció elsajátítása teszi képessé a babát a játékra. A fogás, a tárgyak megragadása egyben az első lépés azon az úton, ami az önálló étkezéshez, majd később az olvasáshoz, íráshoz, rajzoláshoz és a teljes önállósodáshoz vezet.
Mikor kezd el kifejlődni ez a képesség?

Az újszülöttnek veleszületett képessége, hogy megfogjon tárgyakat, de az igazi koordinált finommozgás, a differenciáltabb kézmozdulatok egy éves kor táján jelennek meg. Három hónapos korában kezd el intenzívebben dolgozni ezen a képességén a baba és minden eltelt hónap egy-egy ugrást jelent a fejlődésében.
A fejlődés szakaszai:
Újszülöttől 2 hónapos korig:

A csecsemő már születésekor rendelkezik fogás reflex-szel. Próbáld ki! Érintsd meg a kicsi tenyerét az ujjaddal, és látni fogod, hogyan fonódnak rá a pici ujjak a tiédre. Az első nyolc hétben ez még egyértelműen ösztönös cselekedet a részéről, nem akaratlagos.

A pici a kezét többnyire ökölbe szorítva tartja eleinte, majd elkezdi nyitogatni és zárogatni, valamint tanulmányozni saját kezecskéjét. Próbálkozik a puha tárgyakat megfogni, markolássza őket.
3 hónaposan:

Még mindig nem tudja tökéletesen megfogni azt, amit akar, de már ügyesen püföli a játékokat és más tárgyakat. Fejlődik a szem-kéz koordinációja, észleli a dolgokat, meg akarja fogni őket, és mindent megtesz azért, hogy elérje őket. Nagyon jól fejlesztik készségeit az olyan játékok, ahol a pici a hátán fekszik, és fölötte konzolon színes figurák lógnak elérhető távolságban, ill. egy kicsit magasabban.
4- 8 hónapos korig:

4 hónaposan már képes nagyobb tárgyakat megfogni. A borsó méretű tárgyak megfogásával még akadnak problémák, de a kézügyesség fejlődésével később már ez sem jelent majd problémát. Kicsivel az első fog megérkezése előtt (valahol 3 és 12 hónapos kor között) a baba elkezdi felszedni a tárgyakat itt is-ott is, és a szájába gyömöszöli. Az etetésnél még nem tudja biztosan tartani a kanalat, de már kitartóan próbálkozik. Képessé válik magához söprögetni, terelgetni a tárgyakat és már egyik kézből a másikba is rakosgatja azokat.

Mostantól az értékesebb, féltett dolgok nincsenek biztonságban, célszerű a baba hatókörén kívülre helyezni őket. Győződjünk meg róla, hogy a lakásunk biztonságos a gyermek számára, nincsenek apró, lenyelhető dolgok, amelyek fulladást okozhatnak.
9 hónapostól egy éves korig:

A baba számára a dolgok megfogása már nem jelent olyan komoly erőfeszítést, mint eleinte. Kezd szembetűnőbb lenni a bal, vagy a jobb kéz használatának a preferálása, bár a jobb, illetve a bal kezesség 2-3 éves korban ismerhető fel náluk egyértelműen. Egyre jobban fejlődik a felcsippentő mozdulat, melynek köszönhetően apró tárgyakat is képes felvenni a hüvelyk és a mutató ujjak használatával. A mozgáskoordináció fejlődésének köszönhetően, hamarosan egész ügyesen tudja a kicsi tartani a kanalat, de igazából szívesebben eszik a szabad kezével, a másikban az evőeszközt szorongatva.
A következő lépcsőfokok

Amint a kicsi kifogástalanul képes fogni, hamarosan elkezd velük dobálózni, úgy hogy jó lesz vigyázni! Jól válogassuk meg a játékait!

Egy éves korára felfedezi a labdázás élvezetét, tornyokat épít, szét és össze „szerel” dolgokat. Két évesen már megmutatkoznak a pici művészi hajlamai is, felfedezi a rajzeszközöket, és elkezdi rajzolásra, irkálásra használni őket.
A szülő feladata

A fogási reflex fejlesztése érdekében helyezzünk feltűnő színű tárgyakat kissé távolabb, mint hogy elérhetné, és bíztassuk a picit, hogy fogja meg.(vigyázzunk, ne tegyük túl messze a tárgyat, mert azzal csak frusztráljuk). Adjunk a keze ügyébe minél több olyan tárgyat, amit képes megfogni. (pl. puha tárgyakat, gumigyűrűt, rágókákat) Később, amikor a hüvelykujj és a mutatóujj használatát gyakorolja, felügyelet mellett adjunk neki jól átfőtt borsószemeket, főtt répaszeleteket. Az olyan ételeket, amelyek vízben nem áznak szét, ne adjunk neki, illetve zárjuk el. (mogyoró, nyers sárgarépa…)
Mikor kezdjünk aggódni?

Ha a baba nem érdeklődik a tárgyak, játékok iránt a 8. hét végéig, vagy nem igyekszik megérinteni, felvenni őket a 9. hónap végéig, beszéljünk a gyermekorvossal az aggodalmainkról. A koraszülött gyermekeknél jellemző a lemaradás a fejlődésben, de azért szakorvos segítségével ellenőrizzük, hogy elfogadható időhatárok között marad-e a csúszás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése